A vöröshagymát magról is lehet termeszteni, de dughagymáról könnyebb. Amint az új zöldhagyma megerősödött, attól kezdve fokozatosan fogyaszthatjuk a leveleit. A magokat egymástól körülbelül 30 cm-re kialakított sorokba vetjük, a friss hajtásokat 7-10 cm-ként hagyjuk meg. Hőmérsékletigénye közepes, fényigényre közömbös, vízigénye közepes. Tápanyag szempontjából foszforigényes. Március közepe táján vethetjük, ágyásos rendszerben 25 cm-es sortávra úgy, hogy minden 4. sor után egy sor kimarad. Duggatás esetén a dughagymákat lazább talajon sekélyebbre, kötött talajon mélyebbre dugjuk, mert a gyökere kiemeli a talajból. A hagymalégy veszélyezteti, de a sárgarépával vegyes ültetés esetén egymás legyeit elűzik. Amikor a szár kezd sárgulni, a hagyma beérett. Ez általában augusztusratehető. Mielőbb ássuk ki és szedjük is fel, ha esős az idő. Ha ilyenkor eső éri, újból hajtani kezd és már nem teleltethető át. A szedett hagymát napon, vagy fedett szellős száraz helyen kiterítjük, megszárítjuk. Kézzel ledörzsöljük a földet, majd kiterítve tovább szárítjuk. Átválogatjuk, a sérülteket félre tesszük mielőbbi felhasználásra, az egészségeseket rekeszekbe, ládákba tesszük.
id. Erdélyi Miklós „Tibor”: Nyúlon született, „kétkezi” ipari szakmunkásként kezde pályafutását 1948-ban, és itt dolgozott egészen az 1977-ben bekövetkezett haláláig a Bábolnai Állami gazdaság Vezérigazgatóhelyetteseként érte a végzet. Nagyon fiatalon hunyt el, és a mai napig a „Bábolnai emberek” úgy emlékeznek rá hogy Tibi Bácsi(pedig nem is volt Tibor a neve). Míg Dr. Burgert Róbert a politika színterén játszott óriási szerepet a magyar mezőgazdaságban és vitte a zászlót, addig Erdélyi Miklós a hétköznapi emberek vezérigazgató helyettese lett, akit mindig fel lehet hívni és közülük való. 1970-ben Állami Díj I. fokozat kitüntetését kapta megosztva. Jól jellemzi mennyire becsülték, hogy rendszerváltás óta 30 év eltelt de az újkori bábolnai vezetők közül egyedül csak az ő portréja lóg a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok épületének falán!